Szerelem

 Szerző: ^^Szakííí^^

Egy író lány különleges megismerkedése egy kosaras sráccal akkor kezdődött, mikor a lány középiskolás lett. Az első pillantástól mindkét szív megdobbant. Hónapokon keresztül csak féltett, s apró pillantásokat vetettek egymásra, míg egy nap a fiú megtalálta a lányt az egyik közösségi oldalon. Mindketten örömmel telve üzentek a másiknak. Pár hónapon belül az az esemény is bekövetkezett, amelyet a legjobban vártak. A srác randira hívta a lányt. Az a találkozás a lány számára felejthetetlen, úgy, ahogy az azt követők is. Egyik alkalommal a szerelmesek becézgették egymást, míg a lánynak pöttömlány nem lett a neve. Majd ezután az is megtörtént, amely mai napig az emlékeikben él: elcsattant az első csók. Attól a pillanattól fogva alkottak egy párt. Így teltek a napok, a hetek és a hónapok. Aztán elérkezett a szilveszter, amit együtt tölthettek. Csodás percekben telt az éjszaka, mert egymást szorosan átkarolva feküdtek egymás mellett. Nem jött álom a szemükre, mivel nem tudtak betelni egymással. Hamarosan rájuk virradt a reggel, s a pöttömlánynak búcsúznia kellett, ami szomorúsággal teli volt. Pár héttel később kiderült, hogy a fiúnak elkell utaznia egy távolabbi helyre. Mindkettőjük lelke gyászba borult, de a távolság ellenére a pöttömlány egyre jobban kezdte megszeretni a fiút. Majd egy napon ismét megbeszéltek egy találkozót. Pöttömlány az izgalomtól remegő testtel érkezett a megbeszélt helyszínre. Már nagyon várta, hogy az általa szeretett fiú ajka, s az övé egybeolvadjon. Mikor megérkezett, lassan megállt pöttömlány előtt, majd a csalódást nem váratva kimondta a végszót. Könnyeket ejtve nem értette, hogy miért történhetett így, mikor annyira szerették egymást. A fiú bánatában átölelte a könnyekkel teli lányt, majd távozott. Darabokra hullva sietett pöttöm lány megértő barátnőjéhez, aki úgyszintén nem értette ezt az egészet. Miután átbeszélték az egészet, elköszöntek egymástól, majd mindketten hazamentek. A következő napokban, hetekben pöttömlány annyira szenvedett, hogy véget akart vetni fájdalmának. Elege volt már az életből, de az emlékek ösztönözték a életbenmaradásra. Mindennap a kosaras sráccal töltött időket idézte fel maga előtt. Amikor behunyta a szemét, látta a srác mosolyát, tekintetét, s érezte ajkán forró csókjait. S gondolatban még mindig magáénak tudhatta az emlékek után. Naponta megkönnyezett a fiúra gondolva. Állandóan az a kép volt előtte, amikor szerelmet vallottak egymásnak és amit csókok követtek. Csak ezek a gondolatok kínozták napról-napra. Tudta, hogy sohasem kaphatja vissza szerelmét, így a remény kezdett szétfoszlani. Bár a szerelem erősebb volt a fájdalomnál, éppen ezért volt kitartás és türelem benne. Egy váratlan délutánon azonban ismét felébredtek pöttömlányban a remények. Meglepődve érte a srác felbukkanása, de szívét elöntötte a boldogság. Nem tudta, hogy mi lenne a megfelelő megoldás. Nem akarta, hogy a közeledésével még jobban elmarja maga mellől a srácot, de azt se tartotta helyesnek, hogy elszalasszon egy ilyen jó lehetőséget. És akkor megtörtént a csoda! A kosaras srác, akiről már nagyon régóta álmodozott megszólította. Először nem akart hinni a fülének, de mikor a srác felé vetett egy pillantást, a szeme nem hazudolhatta meg! Szavak nélkül átölelte pöttömlányt, majd a fülébe súgta:Nagyon hiányoztál! Pöttömlány értetlenül ölelte a srácot, nem értette, hogy ha ennyire hiányzott szerelmének, miért váltak külön az útjaik. De mikor az ajkuk egybeolvadt, már nem ezek a gondolatok jártak a fejében. Ugyanazt átélték, mint amit szakításuk előtt. Ismét a fellegekben szárnyalt a szerelmük és a boldogságuk. És ez a véletlenszerű találkozás kovácsolta őket újra össze, amely még a mai napig is tart, és még nagyobb boldogságban élnek, mint előtte.