Magány
Írta: ^^Szakííí^^
Egyszer szerettem valakit, de ő elhagyott.
Aznap a könnyek és a csalódottság fojtogatott.
Most mégis itt vagyok, letöröltem arcomról a könnyeket,
Azthittem könnyebb lesz, ha végleg elfelejtelek.
A feledés sikerült, a magány nem búcsúzott,
A sok-sok emlék hozzád néha mégis visszahúzott!
Most nem szeretek senkit, mégis vágyom arra,
Hogy féltve öleljen egy szerelmes férfi karja.
Már türelmetlenül várom, hogy valaki fülébe súgjam:
Csak veled akarok élni gondtalan!
Mondjuk mit is várok magamtól? Miközben nem vagyok egy bombázó, csak
A magányos szíveken átutazó....
De én mégis remélem, hogy eljön az a pillanat, amikor
Arra parancsolom a tollamat, hogy írjon szépet a boldogásról,
Ezzel nem pazarolva a tintát a csalódottságról.
Szóval kérem a Jó Istent, hogy ajándékozzon meg a szerelemmel,
Mert a magány szigetéről menekülni kell!
